Ez egy olyan nap volt, amikor – bár kissé másnaposan- de úgy gondoltam,hogy végre sikerülhet túllendülnöm egy holtponton. Ma végre nem úgy fekszem le, hogy ott van az a bizonyos kő azon a véres húscafaton bennem, de elég volt egy beszélgetés és nemhogy porrá lettek volna a sziklák, egyenesen hegyekké tornyosultak... A legrosszabb dolog, amikor úgy gondolod, hogy valami jót teszel és -nyilván nem szándékosan- de úgy elcseszed a „jótevést”, hogy még szándékosan sem tudtad volna jobban...

L.G.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.