Törjeték darabokra szívem, s ragasszátok össze

Sosem leszek már ugyanaz, mint előtte.

Egy percnyi boldogságért odaadom mindenem,

Nektek csak játék, de én komolyan veszem.

Lehellj még csókot ajkaimra nedveset,

Suttogj a fülembe huncutul kedveset.

Simogasd meg arcomat gyengéden mégegyszer,

De holnap csak annyit kérj majd, inkább felejts el!

A szívsebek begyógyulnak, felejteni nem fogok,

Megmaradnak sokáig az érintések, édes csókok.

S ha egyszer majd szemben állok emlékeim tükrével,

Ott lesztek majd mind, mert a repedéseket nem tüntettétek el.

L.G.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.