Álmodtam... Valami húzott feléd... Ahogy ott néztük azt az agyament szobrot. Csak egy ölelést akartam, mert tudtam, hogy jobb a két lépés távolság, de ahogy visszaöleltél, megtettem azt az egyet, amiről előtte úgy gondoltam, sosem akarom igazán... Nem bírtam visszafogni magam, de nem is bánom. Láttam a kétségbeesést, hallottam az elkeseredettséget, de nem tudtam és nem is akartam visszafogni magam, mert most először olyan oldaladat tapasztaltam meg, amiről eddig nem tudtam, hogy létezik. Szép álom volt... Tényleg csak álmodtam?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.