Abban a pillanatban, mikor megláttam a gyöngyöző zsírfoltokat a szájad felé csorogni és a hajadat gyógyító pakolásként körülölelő lencsedarabkákat a földre gurulni, azt hittem, minden jónak vége...

Aztán ahogyan kacajod buborékként tört elő az áporodott szagú levesmaradványból, megnyugodtam és éreztem, a mai nap is adott valamit, amire örökké emlékezni fogok, hisz ilyen mocskosan még senkivel nem nevettél, s mosolyodat feltettem emlékeim könyvespolcára.

L.G.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.