2009.10.15. 22:33

Szikla vagyok. Szikla, min meg- megpattan a szikra.

Kő vagyok. Kő, min moha vagy fű sose nő.

Kavics vagyok. Kavics, de nem kell, hogy rám kacsints.

 

Fenyő vagyok. Fenyő, mi oltalmaz, mint ernyő.

Rózsa vagyok. Rózsa, mi kivirágzik a szép szóra.

Fűszál vagyok. Fűszál, mi néha párnádként szolgál.

 

Lehetek én bármi. Bármi, nem kell rám várni.

Eltűnhetek perc alatt, elszállok, mint pirkadat,

S hiába is voltam bármi, próbáltam, de nem tudtam

Esőcseppként ajkaidra szállni.

 

 

L.G.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tapsihapsi.blog.hu/api/trackback/id/tr41453066

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tapsihapsi 2009.10.18. 23:06:15

sárkányszív! A verseket nem kell köszönni, mert általában a fájdalom szüli őket. De örülök az egyre gyarapodó kommenteknek. És külön öröm, hogy tetszenek!
süti beállítások módosítása