Kezdem úgy érezni, hogy csak egy éjszakára lehetek igazán boldog, mert amikor kicsit is beleélem magam a dolgokba, rá kell jönnöm, hogy csak egy hézagpótló voltam egy magányos estén és ami olyan álomszerű volt, az tényleg csak álom marad nekem... Megint arra jutottam, hogy elég nekem a munkám. Inkább dolgozok kifulladásig és kivonom magam a társasági életből, minthogy... Inkább alszom...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tapsihapsi.blog.hu/api/trackback/id/tr402174191
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.