Nem gondoltam volna, hogy ezt mondom majd róla,
De nem álmodok másról, csak róla azóta,
Hogy adott egy estét az életéből, mi csak a miénk marad
Mégegy csókját szomjazom, bár tudom, hogy nem szabad...
Csak még egyszer nézzél rám úgy, mint akkor este!
Még egyszer érezzem, hogy csókodtól remeg a testem.
Utoljára ölelj át és add meg magadat,
Még mindig akarlak, bár tudom, hogy nem szabad.
Mikor felnézek az égre és sütnek a csillagok,
Lehunyom szemeim, s könnyes mosolyodra gondolok,
Ahogyan azt mondtad ajkaimat keresve félénken,
Szép volt az este, köszönöm, de nem Te kellesz mégsem.
Felkelt a nap, nem vagy itt és kiszáradt a szám,
Olyan vagyok, mint egy kutya nélküli szán.
Mikor egyedül vagyok, lehunyom szemem, s arra gondolok,
Az az este volt az életemben a legjobb... Meg nem történt dolog.
L.G.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.