Rám nézel, de nem látsz semmit,
Keresel, nem találsz senkit.
Figyeled a szám, de nem jön a szó,
Csak a szag, mi oly rothasztó... :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tapsihapsi.blog.hu/api/trackback/id/tr321395925
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Winnetou 2009.09.21. 10:25:23
Arcok, arcok. Mind láttam valahol, kicsit ilyen volt, kicsit mégsem. Szól a zene, lépkedek előre. Egy illatra fordítom félre a fejem, mi is ez? Már testemmel fordulok felé, megállok, feláll. 13 év. Az arca, mintha tegnap láttam volna utoljára. Ez az az illat, ez az a rekedtes hang.
Még nem érzek semmit, köszönnék. Néz. Nem úgy, ahogy illene, érzem. Megszólal. Elpirulok. Beszél ,de már nem tudom,mit. Azt hiszem, mennem kéne. Nem tudok.
Elsodornak az ismerősök, majd újra és újra vissza. Ha nem mondaná ilyen pimaszul és nyíltan, akkor is látnám a szemében. Tényleg csodálkozom.
Egy tánc a végén, nem is lassú. "Még egyszer ne dobd a hajad az arcomba, mert nem állok jót magamért.." Oké.
Menni kell. Tovább az úton. Ő éjjel 3-kor távozik, 5-kor már Pestről ír. Nem túl hosszú levél. Lényegretörő. Reszketek.
Válaszolok hosszan, de mégis: elengedem.
Hadd szálljon a széllel. Csak kicsit jobban könnyezem majd, ha hagymát pucolok.
Még nem érzek semmit, köszönnék. Néz. Nem úgy, ahogy illene, érzem. Megszólal. Elpirulok. Beszél ,de már nem tudom,mit. Azt hiszem, mennem kéne. Nem tudok.
Elsodornak az ismerősök, majd újra és újra vissza. Ha nem mondaná ilyen pimaszul és nyíltan, akkor is látnám a szemében. Tényleg csodálkozom.
Egy tánc a végén, nem is lassú. "Még egyszer ne dobd a hajad az arcomba, mert nem állok jót magamért.." Oké.
Menni kell. Tovább az úton. Ő éjjel 3-kor távozik, 5-kor már Pestről ír. Nem túl hosszú levél. Lényegretörő. Reszketek.
Válaszolok hosszan, de mégis: elengedem.
Hadd szálljon a széllel. Csak kicsit jobban könnyezem majd, ha hagymát pucolok.