Agyam helyén üvegszilánkok csörömpölnek,

Mintha friss tömésemmel celofánt rágcsálnék.

Minden mozdulatom olyan, mint tányéron a csikorgó kés.

Néha nehéz minden, kit érdekel? És?

Ha lépteim, mint a Föld rengései úgy ráznak meg,

Szavaim, mint a hurrikán söprik el gondolataid.

Leszek az esernyőd, hogy ne ázz meg,

Ha többet adnék, belémtörnének hűségfogaid.

L.G.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.