.jpg)
Mintha még mindig érezném lehelleted a számon ahogyan nyelved félénken keresi az enyémmel való találkozás lehetőségét.
Mintha még mindig érezném kezeid gyengéd ölelését, amint melegedni hozzám bújsz, s közben a félelemtől reszketsz. A félelemtől, hogy vétkezel, mert egy estére úgy érzed, nekem adtál egy darabot magadból. Talán féltél, hogy engedj, hogy igazán átadd magad a kísértésnek.
Mintha még mindig látnám szikrázó mosolyod, amivel bevilágítottad a sötétbe borult játékteret. Nem beszéltünk, hisz szavak nélkül is értettük egymást, hamis pillantásomra szende mosollyal válaszoltál.
Mintha még mindig hallanám a szavakat, miket nem hallottam volna meg inkább.
A szenvedélyt el lehet folytani, de attól még bennünk él tovább.
De még mindig itt érzem nyakamon ajkaid keserédes sóhaját.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.