Lassan fekvésidő van, de akármennyire is fáradt vagyok, nem tudok még elaludni... Pingponglabdaként pattognak a gondolataim össze- vissza. Feleletre váró kérdések, zavaros elméletek. Nem tudom, hogy mit is akarjak hinni, minden igy megy majd tovább addig, amig bele nem unok, vagy ez csak a kezdet és a sok sok évnyi munka után a pislákoló fényt is megláthatom hamarosan? Megkaptam, amit akartam, de ugyanúgy egy helyben toporgok. Még egy darabig kitartok a döntésem mellett, de ha nem jön össze, én is fejest ugrok... Fejest az ismeretlen kalandba.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.