Lassan fekvésidő van, de akármennyire is fáradt vagyok, nem tudok még elaludni... Pingponglabdaként pattognak a gondolataim össze- vissza. Feleletre váró kérdések, zavaros elméletek. Nem tudom, hogy mit is akarjak hinni, minden igy megy majd tovább addig, amig bele nem unok, vagy ez…

Fáradt vagyok ,s érzem, nem lesz ez most könnyebb, Mindenféle érzelem nélkül folynak most a könnyek. Szivem helyén szikla, súlya, mint az ólom De helyem nincs a földön, talán csak a Holdon. L.G.  

Véremben Vergődve Verejtékezek, Veled Vélhetően Véletlen Vétkezek. Vitézként Védelek Védtelen Váramban, Várlak Vissza Vég-nélkül Vártatva.   Téged Tettelek Tükröm Tetejére, Teérted Tetetteim Tűhegyére. Tóparton Tétován Ténfergek Tovább, Temiattad Teszek…

Az elmúlt egy órában soha nem látott termékenységet produkáltam, döntsétek el, milyen sikerrel... L.G.  

Légy a kancám, musztáng a vadonban, Utastársam egy magányos vagonban. Légy a tubicám egy romos ház teraszán, Ne várj sokat, nem vagyok egy szexkazán.   Legyél ékezet írásomnak betűin, Éljünk kettesben, mint két beduin. Légy öngyújtó, mi lángra lobbant, Legyél…

A tegnapban élek de a holnapon agyalok, Nézek jobbra balra, a paplanon angyalok Repkednek ide, repkednek oda, Menekülnék innen, de nem tudom, hova.   Beporoznám nyáron az összes virágot, Szép színesek vagytok, tudom, hogy kívántok. Bibétekre szállnék és aludnék a napon,…

VALAKI arra kért, hogy valahogy jelezzem, hogy melyik bejegyzés saját, melyik más szellemi terméke, ezért visszamenöleg elláttam egy L.G. monogrammal a saját dolgaimat. L.G.  

Arcomat porrá fújta büszkeséged, Hova tűnt soha nem volt szüzességed? Fejemen tapostál ha túl mély volt az iszap, Én voltam a szamár, akit mindenki itat.   Szememet lehonytad, hogy ne lássak senkit, Szívemet kitépted, hogy ne érezzek semmit. Orrom betörted, mert neked az…

Győzködnélek, de minek? Hinnék én, ha lenne kinek. Ha nincs elég érv mellettem, Felesleg minden, mit megtettem.   Nem vagy hibás, csakis én, Mert azt hittem, hogy van remény. Lesz remény a közös létre, Ha nem így van, hagyjuk végre. L.G.  

Egy szanatórium eldugott szobájában tördelem az ujjaimat. Mindjárt itt a vacsoraidő. Utálom. Ilyenkor végig kell menni a folyosókon és szembesülnöm azzal, milyen emberek közé tartozom. A legjobban a heroinos szobát gyűlölöm. Mindig is iszonyodtam tőlük és az étkezéseknél is…