2009.07.06. 18:34

Arcomat porrá fújta büszkeséged,

Hova tűnt soha nem volt szüzességed?

Fejemen tapostál ha túl mély volt az iszap,

Én voltam a szamár, akit mindenki itat.

 

Szememet lehonytad, hogy ne lássak senkit,

Szívemet kitépted, hogy ne érezzek semmit.

Orrom betörted, mert neked az jól esett,

A fülem letépése jó móka lehetett.

 

Ha ilyen, mikor szeretsz, köszi nem kérem,

Rászorulóknak folyatom inkább már a vérem.

 

L.G.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tapsihapsi.blog.hu/api/trackback/id/tr991230316

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása