Ne higgy mindig a mosolyomnak! Álarcként ragad az arcomra, a fájdalmat palástolja, mi bennem lakozik és ott virít az ábrázatomon a legnagyobb zavaromban is. Ha mosolygok, nem hiszed, hogy komolyan beszélek, akkor miért hinnéd el, hogy a boldogságom jele?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.