A nyugalom szigetére szálltam le, s a szemed volt, miben megláttam boldogságom fekhelyét. Ajkaid azok, mik lelkemhez suttogva megújulást hoznak végtelennek tűnő mindennapjaimba. Kezed érintése felvillanyoz és érzem, hogy pezsegni kezd ereimben a vér, érzem, hogy élek...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tapsihapsi.blog.hu/api/trackback/id/tr191930614
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.