A verstelen verselőnek

Ne akkor írj ha bánat gyötör,

Szíved marja ezer kín,

Nézz tükörbe, ott a gyönyör,

Az élet vár rád odakinn.

Ne azért írj, hogy másnak tetszen,

Élvezd a sorok huncut játékát,

Ne is olvasd többé sosem,

Mi egyszer elhagyta elméd töltőtollját.

Legyen egyszeri öröm a versed,

Egyéjszakás kaland, miben örömödet leled,

S másnap tekints rá vissza nevetve,

A tegnapi bú mostmár temetve.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.