Kételyek közt kóválygok Egyedül a sötétben, Várom, hogy kézenfogva kihúzzál, De nem értem. Látom a kézfejed, de mikor azt elkapnám, Semmivé lesz alakod És elköszönsz dallamosan, Emeled a kalapod. Próbálom hinni, hogy csak utánnam nyúlsz Csak én vagyok…