6 ÉV

6 év alatt csecsemőből iskolássá lettem, megtanultam járni, beszélni, olvasni, írni. 6 év alatt kisiskolásból naggyá lettem, legalábbis azt hittem, míg el nem telt a következő hat, amit már úgy töltöttem, hogy életem meghatározó pillanataiban mellettem voltál. Meghallgattál ha épp sírhatnékom volt és Ti adtátok azt a sok- sok feledhetetlen emléket is nekem, amikből a mai napig tudok táplálkozni. Egy különleges világba vezettetek. Jött megint újabb 6 év és azt vettem észre, hogy felnőttem mellettetek. Beavattál a dolgaidba, én is az ényémekbe Téged. A második hatos, amit úgy éltem le, hogy a közelemben voltatok és bármikor fordulhattam hozzátok segítségért, ha kellett. Önzetlenül adtatok és ez megtanított arra, hogy sokszor jobb dolog adni, mint kapni. Hogy ha valaki igazán fontos valakinek, akkor el kell fogadni a hibáival együtt is. Volt, hogy néha kicsit távolabb sodort minket az élet, de aztán minden visszarázódott a normális kerékvágásba, hisz valahogy tudtuk, hogy lelki társak vagyunk.

Mi lesz a következő 6ban? Remélem nem lesz rá szükség, de igyekszem meghálálni mindazt, amit értem tettetek. Amit értem tettél. Szeretném fogni a kezed, mikor menekülnél a világ elől, szeretnék a hordárod lenni, mikor nincs erőd talpra állni és ha megtehetném, szeretnék az lenni, aki amikor úgy érzed, hogy nincs esély, felemeli lebiccenő fejed és felnyitja a szemed, hogy igenis van miért küzdeni. Szeretném ezt a kétszer hat évet mégegyszer átélni. Nem egyszer!!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.