Elképzeltem, milyen volna, ha fejem a válladra hajolna,

Kezem a tied után nyúlna, arcom a hajadba simulna.

Elgondoltam, hogy télnek hideg reggelén

Egymást hevítjük fel ketten, Te meg én,

Hogy karjaim közt találod magad,

Hogy tested a testemhez tapad.

Eszembe jut most is, mi lett volna, ha

Nem rohansz az enyéim helyett más karjaiba.

Hogy táplálná csókkal ajkaid az enyémek,

Pillanatok alatt szálltak el messzire a remények.

Gondolok majd rád, mikor egyedül kelt a hajnal,

Mikor fázik a testem, mert senki sem takar.

Felsejlenek majd az elképzelt képek,

Hogy szép napos reggel még szeretlek Téged.

L.G.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.