Próbálok úgy tenni, mintha nem lenne bennem, de valahogy mindig odaférkőzik közém és a közé, akit szeretek. Tudom, hogy el kellene hesegetnem magamtól, de ragaszkodik hozzám és mindig a tudatomba férkőzi magát. Bizalom nélkül nincsenek emberi kapcsolatok. De kiben is bizhatnék, mikor mindenki a más és más arcát mutatja a másiknak?! Nem vagyok álszent, még én is. Pont ezért tudom, hogy az ördög soha sem alszik, csak egy időre elbújik valamely sarokban, hogy aztán, mikor már végleg elfelejteném, előugorjon és a képembe röhögjön, hogy megint hittem valamiben. A bizalom olyan, mint az őszinteség. Minden gyermekben megvan, aztán az élet szépen lassan kiöli belőlünk...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.