Ha én egyszer nagyon
megöregszek,
Akkor engem kislány sirat.
Ha én egyszer nagyon
megöregszek,
Akkor engem kislány sirat.

Tántorgok majd némán az
úton,
a járda szélét keresem én,
állok majd a csukott ajtó
előtt, a kilincset szorongatom én.

Nem merek majd oda belépni,
nem tudom, mi vár ott rám,
lassítanám az időt, ha
tudnám,
de bizony azt már nem lehet.

Gondolnám, hogy hazudott az
élet,
mert úgy tett, azt higgyem
róla.
Nem jön el a vége sosem,
s a boldogság örökké tart.

Mikor fiam elmegyek én
Tőled,
csak azt kérem, annyit
kérek én,
mosolyogj sokat, ne sajnáld
mástól,
mint, ahogy azt én tettem veled,
hogy az utolsó emlékünk
egymásról egy szép
mosoly legyen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.