A tiltott gyümölcs...

Itt állok és várok rá a megállóban. Kicsit előbb jöttem, hogy legyen időm megnyugodni és felkészülni a találkozásra. Tudom, hogy nincs okom az aggodalomra, de mégis... Sejtem előre,hogy felkavar ez az együttlét is, ahogyan a múltkori is. Felkavarja az oly régóta nyugvó csendes habokat és kicsit eltakarítja az égbolton tornyosuló felhőket. Ez a pár óra csak a miénk lesz, amit senki nem vehet már el tőlünk. Nem kellene bujkálnunk, de mégis elvonulunk a külvilágtól. Néha galambok és kóbor hangyák zavarják meg a nyugalmunkat, de ezek sem zavarhatják meg az egymásra találás pillanatait. Ártatlannak tűnő, ám mégis kettőnk számára talán a világot jelentő pillantások és mosolyok, félénk érintések és ki nem mondott vallomások. Tiltott a gyümölcs, ami mellettem az Ő képében jelenik meg, de talán pont ez a leírhatatlanul jó ebben. Mindketten szeretnénk átlépni a határt, de félő, hogy az mindent elrontana. Virágot tűzök a hajába és rám nevet... Mosolya teljesen felfrissít és tekintete friss permetet lehel a fülledt levegőbe. Csak fekszünk egymás mellett és egy- egy érintés beszél helyettünk, nem törjük meg a madarak énekét üres szavakkal, csak a sóhajokból tudjuk, hogy ugyanarra gondolunk. Arra, hogy vajon milyen édes is lehet az a tiltott gyümölcs... És mikor arra gondolok, hogy szívesen megkóstolnám, ránézek az órámra és Ő percre pontosan érkezik... Talán neki is megfordult menet közben a fejében, hogy most beleharapna... Ki tudja, talán egyszer, ha már nem lesz tiltott... De vajon akkor is olyan édes lesz, mint amilyen most lehetett volna?...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.