Nem csak ilyen komor és néha kicsit túldramatizált és túlgondolkozott szövegeket fogok ontani magamból, csak ezek voltak már készen!! Pá L.G.

Nem segít az írás sem. Várom tőle a feloldozást, hogy ez majd leveszi a vállamról a terheket, de mindhiába. Saját magam kelepcéjébe kerültem és a kulcsot egy másik világban felejtettem. Patthelyzet ez, de én sodortam magam a végzetem felé. Most mégis menekülnék.…

Várok... Mi mást is tehetnék, mint várok. Mint a töredezett föld az eső után, úgy szomjazom a társaságot és csak akkor veszem észre, hogy teljesen magamra maradtam, amikor már késő bárkibe is kapaszkodni. Várok... L.G.

Vannak olyan percek, órák, amikor úgy érzed, hogy nem tudna rajtad semmi sem segíteni. Teleszívnád magad a gondtalansággal teli levegővel és egy óriási sóhajjal kipréselnél magadból mindent, ami bánt és mint egy selyemköpenyt, dobnád le magadról. Ilyenkor általában…

Nagyon fiatal voltam... Akkoriban költözhettünk ide, a negyedik kerületbe és próbáltunk beilleszkedni ebbe az eleddig szokatlan környezetbe. Talán már pár éve itt is éltünk és felfigyeltünk egy őszes hajú nénikére, aki, amikor kiléptünk a lépcsőházból, légyen az kora…

A kezdet -ahogyan azt a nagyok is mondják- mindig nehéz. De én teszek erre, hisz ez csak egy netes napló,ha valakinek tetszeni fog, olvasni fogja, akinek meg nem, az magasról tesz majd arra,mikről filozofálgatok itt... A szövegeimet ne lopjátok!! Na nem mintha olyan jók lennének, de ha…