Ahogyan tavasz után jön a nyár, Oly könnyedén elhagytál. Hétfőn lángolt még szép szemed szerelmesen, Csütörtökön más fülébe suttogtad, kedvesem. Ahogy barna hajam ősszé színezi az idő, Oly természetesen játszott velem Ő. L.G.

Abban a pillanatban, mikor megláttam a gyöngyöző zsírfoltokat a szájad felé csorogni és a hajadat gyógyító pakolásként körülölelő lencsedarabkákat a földre gurulni, azt hittem, minden jónak vége... Aztán ahogyan kacajod buborékként tört elő az áporodott szagú…

Ha éhes vagyok, s későre jár, sose legyél rest, Zárd be az ablakot, s csinálj nekem egy kis lencsés nyaklevest!   L.G.

Ha belelátnék a fejedbe, Belefulladnék az örvénylő gondolat- tengerbe. Ha olvasni tudnék égszínkék szemeidben, Elárvult homokszem lennék összezárt kezeidben. Elvinnél az elhagyottak kietlen tisztására, S búcsúcsók nélkül hajítanál egy homokbuckára. L.G.