Ha karjaid fonnák át nyakam, Fejed pihenne vállamon, Érezném, hogy nem vagyok egymagam, Boldog lennék, mert melletted lenne nyugodt az álmom.
A nyugalom szigetére szálltam le, s a szemed volt, miben megláttam boldogságom fekhelyét. Ajkaid azok, mik lelkemhez suttogva megújulást hoznak végtelennek tűnő mindennapjaimba. Kezed érintése felvillanyoz és érzem, hogy pezsegni kezd ereimben a vér, érzem, hogy élek...