A képeket már magamban széttéptem, Elmosódott lábnyomomat takarítom Magam mögött serényen, Hogy ne maradjon semmi utánam az úton, De az igazi nyomokat akárhogy is próbálom, Eltűntetni soha sem tudom.

Holdat ugató kutya voltam, Mindig oda vágytam, hova soha sem jutottam...

„... én a legszívesebben saját magammal beszélgetek és a holddal, a holddal, amikor fönn ragyog az égen, az illatozó fenyőkkel beszélgetek, ezekkel barátkozom én, látom, hogy a csermelyek és a patakok és a halastavak is a barátaim, a többi meg már nem érdekel, a többiről…