És akkor az úgy volt, hogy csak mentem, mentem és nem találtam... Nem igazán tudtam mit is keresek valójában, de úgy éreztem, hogy utam a cél felé visz. Egy kanyar balra, tovább egyenesen, kézcsók Zsuzsinéni és a villamosnál jobbra. Ahogy befordultam a sarkon, láttam, hogy nem látok semmit. Ezért jöttem idáig? -Pistabá’, mi a francért küldött erre a posványos helyre?? –Nézz csak körbe a szemétdombon és meglátod, igazi kincset lelsz majd!

Nyakig vagyok a trágyában és találok egy tükröt. Kicsit repedezett, de belenézek. –Ejha, jó szaros lettem- mondom. Erre Pistabá’: - Attól, hogy ilyen dizányos ruhában teccelegsz itt és valami gélt túrtál a hajadba, még ugyanaz a szarosképű anyaszomorító maradsz, mint akinek gyerekkorában kiporoltam a seggét.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.