Már megint csak jönnek és jönnek a bejegyzések, remélem holnap nem fogok ott tartani, mint két hete ilyenkor. Úgy érzem magam, mint egy heroinfüggő. Tudom, érzem, hogy le kellene jönnöm róla. Elhatározom, hogy holnaptól kevesebb lesz az „adag”. De eljön a holnap és nem múlik el az érzés. Napról napra haladékokat adok. Na még ma egy kicsit, aztán holnap nem. De a gondolatok láncraverik az akaratomat. Menekülök a tegnap elől, de a holnap csak egy újabb találkozás a múlttal. Nem tudok mitt tenni, megadom magam a zöldszemű szörnynek és beletörődök, hogy életem hátralevő napjain mindig ott fog leselkedni a vállam fölött, hogy mikor igazán boldognak kezdeném érezni magam, lecsaphasson rám.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.