Papírzsebkendőbe csomagolom a tegnapot,

Kishajót hajtogatok belőle és a Dunára teszem,

Had ússzon messzire.

Papírhad úszik felém a láthatáron, félek

Az emlékeim jönnek, mik nem is olyan szépek,

S felderengnek újra azok a pillanatok,

Mikor ágyamon fekve zsebkendőhajót hajtogatok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.