Vágyálomból valóság...

Mit tegnap mondtam, szertefoszlott

Sorsom a tenyeredbe omlott.

Tehetsz vele, amit akarsz,

Ha kedved tartja, jól kifacsarsz,

S eldobsz tova, mint egy rongyot

Elengedsz majd minden bókot,

Mit füledbe sosognék kedvesen,

S nem hivhatlak úgy többé: Kedvesem.

Ha inkább tartasz tenyeredben,

Fejem ott lesz az öledben,

Párnád leszek ha fáradt vagy,

Kabátod ha kint már fagy.

Szeretgetve becéznélek,

Felnézek ha lenéznének.

Tudnod kell, hogy mit akarsz,

Korbácsolsz, vagy betakarsz.

L.G.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.