Ne higgy mindig a mosolyomnak! Álarcként ragad az arcomra, a fájdalmat palástolja, mi bennem lakozik és ott virít az ábrázatomon a legnagyobb zavaromban is. Ha mosolygok, nem hiszed, hogy komolyan beszélek, akkor miért hinnéd el, hogy a boldogságom jele?
Most muszáj írnom... Valami idehúz a székbe és arra késztet, hogy a képernyőre meredjek és várjak a jelre. A jelre, ami megmutatja majd a holnapom és talán valamit enged majd sejtetni a holnaputánból is. Fáradt vagyok... Már egy órája húz az ágy és ragad le a szemem, de az agyam…