Azon töröm magam, hogy megmagyarázzam az elmémnek, hogy miért foglalkozom a hazugságokkal. Vannak azok akár akarom, akár nem… Megtörténnek a dolgok úgy is, ha hazugságba vannak csomagolva és akkor is, ha csupaszon érkeznek. De akkor meg minek is hazudni? A hazugság egy álarc, amit arcod elé tartasz, mert nem mered az arcodat mutatni az igazság pofonjának.  De egyszer minden álarc elenged, mert már taszítja az arcodon levő bőrt, és ha lehull, az igazi arcod megszűnik a létezésnek, mert mindenki az álarccal ismert. Elmennek melletted, kik eddig körbevettek és azok maradnak meg védőbástyáidnak, akiknek csak az álarcait ismerted. Ők a cinkostársaid, és tudod, hogy megérdemled őket. Megéri?

L.G.

-->

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.