Ülök a fotelben, kezemben egy pohár Jack. Mélyet slukkolok a cigimből, mindeközben a színpadot nézem, ahol öt kis suhanc játszik. Az énekes most kissé berekedt, de hozza a szokásos jó formáját, a Guns dalnak sem fogja már megtanulni rendesen a szövegét... A basszeros egyre jobban kezd szólni, mostanra már felvette a ritmust. A dobost mikor elöször láttam, olyan kompjúterkukacnak néztem, de ha a hangszere mögé ül, szárnyakra kap és csodás dolgokra a képes. A másik két gitáros nagyon együtt van, én az egyiket figyelem igazán... Nézem, hogy mondja el a gondjait, az örömét a gitárjával. Ujjai lágyan játszák a fülemnek kedves dallamokat és büszke vagyok. Láttam, ahogyan az elso akkordokkal ismerkedett és most azt kérdezem magamtól, meddig tud még fejlodni?

Itt ülve csak remélni tudom, hogy az ő álmai megvalósulnak.

Drukkolok öcskös!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.