Sokszor úgy érzem, hogy tele vagyok problémákkal és állandóan magamban rágódok. Rájöttem, hogy legtöbbször a múltbeli dolgokkal foglalkozok és azzal,hogy holnap milyen „feladatoktól” kell félnem és úgy élem át a napot, hogy nem is élek. Ha megpróbálnám értékelni és élvezni azt,ami VAN, talán sokkal könnyebb lenne minden. Tele vagyok problémával? Sajnálom magam? Igen, és közben nem jövök rá,hogy a legtöbb gondom lószar ahhoz képest, amivel néhányan küzdenek. Itt vagyok az élők sorában és remélhetőleg sokáig itt is leszek még és ki kell használnom minden percet,hiszen sosem tudhatom,hogy melyik lesz az utolsó percem. Minden nap el kell mondanom, hogy mit érzek, azoknak akiket érdemesnek érzek rá,mert ha egyszer eljön AZ a nap, nem akarom,hogy azok,akik közel állnak hozzám kételkedjenek abban, hogy igazából mit is jelentettek nekem. Mert néha nagyon kevés, hogy én tudom belül, ha az illetők nincsenek róla meggyőződve...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.